G. Nagy Ilián: ARAD 2012

Látni kívántam azt a helyet.
Állni szabadságunk hóhérának
kéjes tettével szemben.
Szembenézni a galáddal,
aki mindig halállal rettent minket.

Az aradi benzinkútnál
megszólítottam a benzinkutast,
hol találom azt a helyet.

Egyenesen a körforgalomig,
aztán jobbra, de ott útépítés van.
Aztán balra, majd át, majd vissza,
aztán a vár mellett egyenest
a focipályákig, s ott van.
Ott meglátja az út mellett balra.

Megláttam. Megálltam
a kocsimmal a hőségben
egy fa alatt. S mikor kiléptem,
nem vettem nehezebben a levegőt,
de minden léptem olyan volt,
hogy magamban éreztem
mindegyik halálba-menőt.

Mentem az obeliszk felé.
Mentem a magyarságért-halál felé,
a hazáért, a szabadságért-halál felé
fényes huszár ruhában! Pedig csak póló
és farmer volt rajtam.
Mögöttem a fiam, s a feleségem,
a nagy magyar anya,
ahogy csúfolták mai kis lélek-Haynauk.
Miénk itt minden hajnal,
a halál hajnalok,
s a feltámadás-hajnalok!

Akkor nem sírtam.

Most alig látok a könnyeimtől.
Kezemben a Szent Korona mise
egy példánya. Lépdeltem
a bitófák felé. Fel a lépcsőn,
fel, fel az akasztófa elé.
Szembe fordultam a hóhérral,
a kereszttel, Jézussal, a pappal.

A focipályákon most senki nem játszik.
13 tenmagam álltam ott kötéllel nyakamban.
Ott álltam 2012 augusztusában.
Mind én voltam, mind a tizenhárom.
Így megyen át lélek-halálon,
aki huszár-szívű, aki honvéd.
Így megyen ez itten.

Ugyanaz a felállás,
a bitók alatt ugyanazok,
a hóhérok ugyanazok,
csak másként és másképp,
de a pályán a két csapat ugyanaz.
Most is győz a vesztes,
s a szabad veszedelmes.
Éljen a Haza!

---

2015. október 6.

13 kis gyertyaláng ég a csíki éjszakában. Az emlékezés, a tisztelet, a hazaszeretet fényei. Bennünk kell tovább égjenek! Vigyázzunk e lángra és adjuk tovább...Megkérdezték ma tőlem: - Te... mégis kinek mondod a verset?! Senkinek???És bár valóban egyedül álltam a pislákoló fények közelében, mosolyogva válaszoltam: - Nem! Mindenkinek!Megosztom veletek a Csaba királyfi szerzőjének, G Nagy Iliánnak Arad 2012 című versét. Szívhez szóló sorok... Adjátok tovább!

Szerző: Iochom Zsolt, 2015. október 6.

Bíró János Antal: Szent István öröksége

Ezeregyszáz esztendeje,

Hogy a magyar hazát szerzett,

Krónikában ilyen múlttal,

Kevés nemzet dicsekedhet.

Haza megvan, de a hazát

Ki fogja majd megtartani,

Körös-körül csak ellenség

Ki fog minket megvédeni.

Elődeink pogány hitű,

Íjas, harcos, vad magyarok,

Ily erkölccsel, ilyen hittel, 

Ha tovább is így maradunk.

Lech-mezei csata után,

Nem maradt más választásunk,

Letörülnek a térképről,

Ha tovább is így maradunk.

Nem segít most a bölcsesség

Sem a ravasz furfangos ész,

Amit ember el nem érhet,

Megadta a Gondviselés.

Magyar népem, mily hálával

Tartozol te az Istennek,

Hogy apostolt küldött hozzád,

Uralkodót s egyben szentet.

Szent István volt az apostol,

A mi első szent Királyunk,

Isten küldte el mi hozzánk, 

Akire mi büszkék vagyunk.

Szent István a történelem 

Kényszerpályára terelte,

Ha nem hallja idők szavát,

Sorsunk meg van pecsételve

Előtte a nagy kérdőjel:

Az a lenni, vagy nem lenni,

Mert különben ő és népe 

Kétség kívül el fog veszni.

Jó időben bont vitorlát,

Kedvezett az idők szele,

Megmaradást egyedül

A kereszténység jelentette.

Második Szilveszter pápa

Hozta össze Európát

És ebbe a nagy keretbe

Épül bele Magyarország.

Hadd tudja meg a nagy világ,

Nem új nekünk Európa,

Benne vagyunk s benne voltunk

Első szent királyunk óta.

Pannónia közepébe

Letűzte a szent keresztet,

E keresztnek árnyékában

Él s virul a magyar nemzet.

Szent István volt az alapkő

Reá épült fel az ország,

Ha ő nincsen nem volna ma

Drága hazánk Magyarország.

Kettős út állt őelőtte,

Mindkettő csábította,

Bizánc legyen, vagy a Nyugat,

A Nyugatot választotta.

István hozta országunkba

Szent Gellértet olasz honból,

Hogy oktassa Imre fiát

A keresztény királyságról.

Bájos kép, mint a kis herceg

Gellért előtt letérdelve

Úrjézusnak tanítását

Szívja ártatlan lelkébe.

Koronáját Róma küldte

És ez egyben azt jelezte,

Hogy a király és a népe,

Szentegyházunk hű gyermeke.

Ezeréves szent korona

Kiállítva közszemlére,

Legyen ez a drága kincsünk

Minden magyar szemefénye.

Az áttérés nem volt nehéz,

Szent István volt élő példa

Erényekben ő járt elöl

S követte őt a hű nyája.

Szigorú volt nem kegyetlen,

Amint a kor megkívánta,

A szegényt s az elhagyatottat

Mindig a szívébe zárta.

Imre fiát így oktatta:

A szeretet vezéreljen,

Ez legyen az irányadó

Mindig, minden ügyeidben.

Kard szerezte meg a házat

És az Árpád hadi ténye,

De a kereszt tartotta meg

S ez szent István dicsősége.

Ki nem hallgat szent Istvánra,

Másfelé húz s mást akar,

Dobbal verheti a mellét

Bárki lehet, csak nem magyar.

Alkotása időtálló

Az Isten is kitüntette,

Ország-építő szent jobbját

Enyészettől megkímélte.

Hogy országa tartós legyen

Máriának ajánlotta,

Így lett a mi égi anyánk

A Magyarok Nagy Asszonya.

Országunknak két oszlopa

Szent István és Szűz Mária

Biztosíték, hogy a magyar 

Nem veszhet el soha, soha.

Ezer éves Kereszténység

Éltette a magyar népet,

Ha tovább is élni akar 

Jövője is csak ez lehet.

Reménykeltő s örvendetes,

Hogy a magyar új alkotmány,

Fölvállalta s tovább adta

A keresztény örökséget.

Magyarság és kereszténység

Szent Istváni örökségünk,

Hitünkhöz és nemzetünkhöz,

Törik- szakad hűek leszünk.

Ezt hirdették, ezt vallották

Magyar honba ezer éve,

Ez volt megtartó ereje,

Ez legyen a jövendője.

Ó Szent István, dicső király

Fordulj felénk kegyelettel

S áld meg a te magyar néped.

El nem porlandó kezeddel.

Kiss Jenő: Márton Áron

Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap!
fiatal fővel fők közt is a fő!
lobos szeméből pillagyújtó hő csap,
s gyűrűjében megvillan a kő.

A Gondviselés nem adhatta volna
méltóbb kezébe a pásztorbotot,
mint Néki, aki egykor - drága csorda! -
pipék meg bárányok pásztora volt.

Köszöntsük Őt, az új s a régi pásztort,
kit megszületni földes szoba látott,
köszöntsük, condrás népek gyermekét! -

Felé tekintünk most e pusztaságon,
hogyha főpap, legyen valóban Áron:
fakassza rügybe sorsunk vesszejét!

---

Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap!
fiatal fővel fők közt is a fő!
lobos szeméből pillagyújtó hő csap,
s gyűrűjében megvillan a kő.
A Gondviselés nem adhatta volna
méltóbb kezébe a pásztorbotot,
mint Néki, aki egykor - drága csorda! -
pipék meg bárányok pásztora volt.
Köszöntsük Őt, az új s a régi pásztort,
kit megszületni földes szoba látott,
köszöntsük, condrás népek gyermekét! -
Felé tekintünk most e pusztaságon,
hogyha főpap, legyen valóban Áron:
fakassza rügybe sorsunk vesszejét!
- See more at: http://www.romkat.ro/?q=node/3379#sthash.a5uJZHiw.dpuf

Kiss Jenő: Márton Áron
„Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap” – e szavakkal kezdődik Kiss Jenő Márton Áron című verse. E gyönyörű költeményt – több mint 10 évvel ezelőtt – 2004 májusában szavaltam először Kézdivásárhelyen, Vetró András szobrászművész teljes alakos Márton Áron-szobrának avató ünnepségén.Másodízben ez év októberében a VIII. Márton Áron Zarándoklat végső állomáshelyén, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában, a nagy püspök nyughelyénél.Ma pedig harmadszor is elmondhattam Székelykeresztúron, a Márton Áron-díj átadási ünnepségén. Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2011-ben jómagam is átvehettem a Márton Áron-emlékérmet Csíkszeredában. Azóta is igyekszem rászolgálni! Fogadjá(to)k szeretettel a mai szavalatot!
Szerző: Iochom Zsolt, 2015. október 28.

Reményik Sándor: Szó és tett

Néha úgy érzem, mintha tűkön állnék;
Tettekre vágyom,
Mert untat már e balga tűzijáték,
E meddő nyargalás a szavakon.
Ó, akik tenni és hallgatni tudtak!
Őket irigylem, bámulom nagyon.

Azt mondjátok: a szó is hatalom?
A szó is tett? - Sovány vigasztalás!
Üres, üres, üres a szóbeszéd, -
És több kellene... és valami más!
Mert szörnyű, szörnyű, nyomorult - kevés
Az én részem:
E férfiatlan, hitvány fecsegés!

E sok-sok üres szóra, ami éget,
Ráütni úgy szeretnék
Az életemmel egy piros pecsétet,
Hadd lenne omló véremtől veres,
S aki olvasná, megnyugodnék benne:
Így; most már hiteles.

1920. január 18.

Reményik Sándor - Erdély magyarjaihoz

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már:
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni? Nem!
Mi innen nem megyünk!

Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs -
Égő világoknál ezerszer izzóbb,
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
"Magyarok maradunk!"

Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar Bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk!
S romolhatatlan erőnk árja zeng:
"Örök az élet bennünk!"

Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál,
Nyílt szónál több az allegória
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rugó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,
Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.

Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.

De magyarul fog verni!

Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Szatmári Ferenc: Kezet nyújtok

Kezet nyújtok
hogy vele lássunk a fénytelen éjben
kezet nyújtok
hogy közelebb legyünk a messzeségben
kezet nyújtok
hogy némaságunkban ezer szó legyen
kezet nyújtok
hogy ereje éljen völgyön és hegyen
kezet nyújtok
hogy reszkető vágyam téged elérjen
kezet nyújtok
hogy érintésed hozzám visszatérjen
kezet nyújtok
hogy barátságunk lüktessen a vérben
kezet nyújtok
hogy emberségünk benne hazaérjen