2016. március 2., szerda

Ismeretlen szerző: Régi szőttes



Len asztalterítő,
Száz esztendős vászon
Patyolat mintája
Százesztendős álom.

Még szépanyám fonta,
Dédanyámnak szőtte,
Benne fáj szépanyám
Mosolya és könnye.

Kinn hópehely szállot,
Fagyos orkán zengett,
Ő szőtt álmodozva
A kandalló mellett.

Lobogó, daliás
Szépapám a hadban,
Ő meg szövögetett,
Imádkozott halkan.

Kendőt, terítőt szőtt
Bánatra, örömre,
Halotti torokra,
Vidám esküvőkre.

Közben mesét mondott
A kicsi lányának,
Egy szőke gyermeknek,
Az én dédanyámnak.


Ismeretlen szerző verse, megjelent a Régi és Valódi Lőcsei-féle Székely Naptárban, 1941-ben
 

2015. november 13., péntek

Reményik Sándor: Az Ige



Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!


---

 

A magyar nyelv napján
Ma délután A magyar nyelv napja központi ünnepségének a Kájoni János Megyei Könyvtár adott otthont. A kiselőadással, beszélgetéssel és díjátadással tarkított ünnepségen Reményik Sándor: Az Ige című versét tolmácsoltam. E vers múlt hét végén lopta be magát a szívembe, amikor meghallottam Brassóban Banner Zoltán művészettörténész előadásában. Fogadjátok szeretettel!
Szerző: Iochom Zsolt, 2015. november 13.

2015. október 6., kedd

G. Nagy Ilián: ARAD 2012

Látni kívántam azt a helyet.
Állni szabadságunk hóhérának
kéjes tettével szemben.
Szembenézni a galáddal,
aki mindig halállal rettent minket.


Az aradi benzinkútnál
megszólítottam a benzinkutast,
hol találom azt a helyet.

Egyenesen a körforgalomig,
aztán jobbra, de ott útépítés van.
Aztán balra, majd át, majd vissza,
aztán a vár mellett egyenest
a focipályákig, s ott van.
Ott meglátja az út mellett balra.

Megláttam. Megálltam
a kocsimmal a hőségben
egy fa alatt. S mikor kiléptem,
nem vettem nehezebben a levegőt,
de minden léptem olyan volt,
hogy magamban éreztem
mindegyik halálba-menőt.

Mentem az obeliszk felé.
Mentem a magyarságért-halál felé,
a hazáért, a szabadságért-halál felé
fényes huszár ruhában! Pedig csak póló
és farmer volt rajtam.
Mögöttem a fiam, s a feleségem,
a nagy magyar anya,
ahogy csúfolták mai kis lélek-Haynauk.
Miénk itt minden hajnal,
a halál hajnalok,
s a feltámadás-hajnalok!

Akkor nem sírtam.

Most alig látok a könnyeimtől.
Kezemben a Szent Korona mise
egy példánya. Lépdeltem
a bitófák felé. Fel a lépcsőn,
fel, fel az akasztófa elé.
Szembe fordultam a hóhérral,
a kereszttel, Jézussal, a pappal.

A focipályákon most senki nem játszik.
13 tenmagam álltam ott kötéllel nyakamban.
Ott álltam 2012 augusztusában.
Mind én voltam, mind a tizenhárom.
Így megyen át lélek-halálon,
aki huszár-szívű, aki honvéd.
Így megyen ez itten.

Ugyanaz a felállás,
a bitók alatt ugyanazok,
a hóhérok ugyanazok,
csak másként és másképp,
de a pályán a két csapat ugyanaz.
Most is győz a vesztes,
s a szabad veszedelmes.
Éljen a Haza!

---

2015. október 6.

13 kis gyertyaláng ég a csíki éjszakában. Az emlékezés, a tisztelet, a hazaszeretet fényei. Bennünk kell tovább égjenek! Vigyázzunk e lángra és adjuk tovább...Megkérdezték ma tőlem: - Te... mégis kinek mondod a verset?! Senkinek???És bár valóban egyedül álltam a pislákoló fények közelében, mosolyogva válaszoltam: - Nem! Mindenkinek!Megosztom veletek a Csaba királyfi szerzőjének, G Nagy Iliánnak Arad 2012 című versét. Szívhez szóló sorok... Adjátok tovább!

Szerző: Iochom Zsolt, 2015. október 6.

2014. augusztus 20., szerda

Bíró János Antal: Szent István öröksége

Ezeregyszáz esztendeje,
Hogy a magyar hazát szerzett,
Krónikában ilyen múlttal,
Kevés nemzet dicsekedhet.

Haza megvan, de a hazát
Ki fogja majd megtartani,
Körös-körül csak ellenség
Ki fog minket megvédeni.

Elődeink pogány hitű,
Íjas, harcos, vad magyarok,
Ily erkölccsel, ilyen hittel, 
Ha tovább is így maradunk.

Lech-mezei csata után,
Nem maradt más választásunk,
Letörülnek a térképről,
Ha tovább is így maradunk.

Nem segít most a bölcsesség
Sem a ravasz furfangos ész,
Amit ember el nem érhet,
Megadta a Gondviselés.

Magyar népem, mily hálával
Tartozol te az Istennek,
Hogy apostolt küldött hozzád,
Uralkodót s egyben szentet.

Szent István volt az apostol,
A mi első szent Királyunk,
Isten küldte el mi hozzánk, 
Akire mi büszkék vagyunk.

Szent István a történelem 
Kényszerpályára terelte,
Ha nem hallja idők szavát,
Sorsunk meg van pecsételve

Előtte a nagy kérdőjel:
Az a lenni, vagy nem lenni,
Mert különben ő és népe 
Kétség kívül el fog veszni.

Jó időben bont vitorlát,
Kedvezett az idők szele,
Megmaradást egyedül
A kereszténység jelentette.

Második Szilveszter pápa
Hozta össze Európát
És ebbe a nagy keretbe
Épül bele Magyarország.

Hadd tudja meg a nagy világ,
Nem új nekünk Európa,
Benne vagyunk s benne voltunk
Első szent királyunk óta.

Pannónia közepébe
Letűzte a szent keresztet,
E keresztnek árnyékában
Él s virul a magyar nemzet.

Szent István volt az alapkő
Reá épült fel az ország,
Ha ő nincsen nem volna ma
Drága hazánk Magyarország.

Kettős út állt őelőtte,
Mindkettő csábította,
Bizánc legyen, vagy a Nyugat,
A Nyugatot választotta.

István hozta országunkba
Szent Gellértet olasz honból,
Hogy oktassa Imre fiát
A keresztény királyságról.

Bájos kép, mint a kis herceg
Gellért előtt letérdelve
Úrjézusnak tanítását
Szívja ártatlan lelkébe.

Koronáját Róma küldte
És ez egyben azt jelezte,
Hogy a király és a népe,
Szentegyházunk hű gyermeke.

Ezeréves szent korona
Kiállítva közszemlére,
Legyen ez a drága kincsünk
Minden magyar szemefénye.

Az áttérés nem volt nehéz,
Szent István volt élő példa
Erényekben ő járt elöl
S követte őt a hű nyája.

Szigorú volt nem kegyetlen,
Amint a kor megkívánta,
A szegényt s az elhagyatottat
Mindig a szívébe zárta.

Imre fiát így oktatta:
A szeretet vezéreljen,
Ez legyen az irányadó
Mindig, minden ügyeidben.

Kard szerezte meg a házat
És az Árpád hadi ténye,
De a kereszt tartotta meg
S ez szent István dicsősége.

Ki nem hallgat szent Istvánra,
Másfelé húz s mást akar,
Dobbal verheti a mellét
Bárki lehet, csak nem magyar.

Alkotása időtálló
Az Isten is kitüntette,
Ország-építő szent jobbját
Enyészettől megkímélte.

Hogy országa tartós legyen
Máriának ajánlotta,
Így lett a mi égi anyánk
A Magyarok Nagy Asszonya.

Országunknak két oszlopa
Szent István és Szűz Mária
Biztosíték, hogy a magyar 
Nem veszhet el soha, soha.

Ezer éves Kereszténység
Éltette a magyar népet,
Ha tovább is élni akar 
Jövője is csak ez lehet.

Reménykeltő s örvendetes,
Hogy a magyar új alkotmány,
Fölvállalta s tovább adta
A keresztény örökséget.

Magyarság és kereszténység
Szent Istváni örökségünk,
Hitünkhöz és nemzetünkhöz,
Törik- szakad hűek leszünk.

Ezt hirdették, ezt vallották
Magyar honba ezer éve,
Ez volt megtartó ereje,
Ez legyen a jövendője.

Ó Szent István, dicső király
Fordulj felénk kegyelettel
S áld meg a te magyar néped.
El nem porlandó kezeddel.

2014. június 1., vasárnap

Kiss Jenő: Márton Áron

Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap!
fiatal fővel fők közt is a fő!
lobos szeméből pillagyújtó hő csap,
s gyűrűjében megvillan a kő.

A Gondviselés nem adhatta volna
méltóbb kezébe a pásztorbotot,
mint Néki, aki egykor - drága csorda! -
pipék meg bárányok pásztora volt.

Köszöntsük Őt, az új s a régi pásztort,
kit megszületni földes szoba látott,
köszöntsük, condrás népek gyermekét! -

Felé tekintünk most e pusztaságon,
hogyha főpap, legyen valóban Áron:
fakassza rügybe sorsunk vesszejét!

---


Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap!
fiatal fővel fők közt is a fő!
lobos szeméből pillagyújtó hő csap,
s gyűrűjében megvillan a kő.
A Gondviselés nem adhatta volna
méltóbb kezébe a pásztorbotot,
mint Néki, aki egykor - drága csorda! -
pipék meg bárányok pásztora volt.
Köszöntsük Őt, az új s a régi pásztort,
kit megszületni földes szoba látott,
köszöntsük, condrás népek gyermekét! -
Felé tekintünk most e pusztaságon,
hogyha főpap, legyen valóban Áron:
fakassza rügybe sorsunk vesszejét!
- See more at: http://www.romkat.ro/?q=node/3379#sthash.a5uJZHiw.dpuf

Kiss Jenő: Márton Áron
„Ecce sacerdos magnus! - ím a főpap” – e szavakkal kezdődik Kiss Jenő Márton Áron című verse. E gyönyörű költeményt – több mint 10 évvel ezelőtt – 2004 májusában szavaltam először Kézdivásárhelyen, Vetró András szobrászművész teljes alakos Márton Áron-szobrának avató ünnepségén.Másodízben ez év októberében a VIII. Márton Áron Zarándoklat végső állomáshelyén, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában, a nagy püspök nyughelyénél.Ma pedig harmadszor is elmondhattam Székelykeresztúron, a Márton Áron-díj átadási ünnepségén. Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2011-ben jómagam is átvehettem a Márton Áron-emlékérmet Csíkszeredában. Azóta is igyekszem rászolgálni! Fogadjá(to)k szeretettel a mai szavalatot!
Szerző: Iochom Zsolt, 2015. október 28.

2013. november 6., szerda

Reményik Sándor: Szó és tett


Néha úgy érzem, mintha tűkön állnék;
Tettekre vágyom,
Mert untat már e balga tűzijáték,
E meddő nyargalás a szavakon.
Ó, akik tenni és hallgatni tudtak!
Őket irigylem, bámulom nagyon.

Azt mondjátok: a szó is hatalom?
A szó is tett? - Sovány vigasztalás!
Üres, üres, üres a szóbeszéd, -
És több kellene... és valami más!
Mert szörnyű, szörnyű, nyomorult - kevés
Az én részem:
E férfiatlan, hitvány fecsegés!

E sok-sok üres szóra, ami éget,
Ráütni úgy szeretnék
Az életemmel egy piros pecsétet,
Hadd lenne omló véremtől veres,
S aki olvasná, megnyugodnék benne:
Így; most már hiteles.

1920. január 18.

2013. november 3., vasárnap

Reményik Sándor - Erdély magyarjaihoz

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már:
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni? Nem!
Mi innen nem megyünk!

Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs -
Égő világoknál ezerszer izzóbb,
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
"Magyarok maradunk!"

Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar Bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk: nyelvünk!
S romolhatatlan erőnk árja zeng:
"Örök az élet bennünk!"

Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál,
Nyílt szónál több az allegória
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rugó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtnek lassan,
Nagyobb erőt szül nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.

Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj.
Nem tagadom: jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz,
Csak a szívünk fog verni.

De magyarul fog verni!